Egy borús szerdai napon kezdődött minden. Fél pohár vörösbor,gitár,és a kedvenc kilátásunk Pestre. Aznap semmi különös dolog nem történt csak egy lusta nyári nap volt épp olyan mint a többi.
Kuckós magányomban dolgoztam egy dallamon,mikor is be villant egy érdekes emlék a múltból.Kellemes látogatás volt ez a számomra,eszembe jutatta legkedvesebb barátom Cossimo személyét. Tökéletesen ívelt cirmok szőtték át grafitszürke testét,büszke,bölcs és mély tekintete élénken élt bennem.Ez a találkozás hiányt ébresztett ,amit sosem lehet majd kitölteni.Szomorúságomnak egy gondolat vetett véget.Mi lenne,ha cicatalpak dobogása töltené ki a lakás csendjét és törné meg a már jól megszokott hétköznapok uralmát.Eme gondolat útján elhatározásra jutottam,cicák! Tudtam ennek unalmas vége már nem lehet!
Itt kezdődött a kalandunk hőn szeretett élettársaságommal. Akkor még elképzelni sem tudtuk milyen színes is lesz a kis életünk……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: